Terepgyakorlat - Ipolytarnóc (2024.04.04.)

Ez a blogbejegyzésem egy kicsit el fog térni a többitől. Ugyanis most nem csak azt fogom megosztani, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb a terepgyakorlatok által, de most egy kevés ott tanult természettel kapcsolatos tényt is fogok bele csempészni. 

Ezen a terepgyakorlaton az Ipolytarnóci  Ősmaradványok Természetvédelmi Területre látogattunk el. 

Ezt a térséget jártuk be a terepgyakorlat során

Kép forrása: Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület

A napot a lombkorona sétányon kezdtük. Miután felvettük a hevedereket, már mentünk is meghódítani a fákat. A sétány állomásain különböző érdekességeket lehetett megtudni a madarakról. 

Volt szó az örvös légykapó-ról, aki a bükkösökben és tölgyesekben él, és repülő rovarokkal táplálkozik. Azt is megtudtuk róla, hogy élénkkék tojásokat rak, amik a gondosan elkészített, fűből és növényi szálakból összerakott fészekben várják, hogy kibújjanak belőle a kismadarak. 

De nem csak az Örvös légykapó rak kék tojásokat! A seregély is ilyen színűeket rak, csak nem annyira élénk kivitelben. A seregély egyébként a ligetes erdőket szereti, ahol odvas fákban költ. Fészkét száraz fűből, növényi szálakból, falevelekből, szőrből és tollból építi. 

Lombkoronasétány

Kép forrása: saját kép

Miután kiszabadult mindenki a hevederből, a Geológiai tanösvény felé vettük az irányt. Ezt a túrát túravezető segítségével tettük meg, aki sok érdekességről mesélt. Ezekből az érdekességekből szemezgettem párat:

 

Paratethys óceán

 

     A talaj, amelyen a tanösvény elején álltunk, 23 millió évvel ezelőtt víz alatt volt. A Paratethys nevű óceán uralta ezt a területet. A talpunk alatt zöldes színű hommokkő terült el. A színéért a glaukonit ásvány a ludas. Ezeken a területeken találtak arra utaló nyomokat (fogakat és csontokat), hogy a térségben cápák, ráják, delfinek, tengeri tehenek, és krokodilok úszkáltak 23 millió évvel ezelőtt.

 

            Konzerválódott lábnyomok

 

    Túránk felénél jártunk, amikor a következő állomáshoz értünk. Itt 17, 5 millió évvel ezelőtti élet nyomaira bukkantunk. Ebben az időben a Paratethys már nem volt jelen a térségben, átvette a helyét egy sebes folyású patak. A patak mentén ezernyi lábnyom árulkodik arról, hogy annak idején ősorrszarvúk, őzek, szarvasfélék, teknős- és varánusz-féle ősállatok jártak a patakhoz inni. A vízben krokodilok, a szárazföldön pedig a viszonylag nagy ragadozónak számító medvekutya leselkedtek ezekre az élőlényekre. A nyomokból ítélve a madarakból sem volt hiány a partnál. A lábnyomokat meg lehetett tekinteni egy házban, ami arra szolgál, hogy megvédje ezeket a páratlan ősi kincseket. A második ilyen házban egy animáció segítségével megelevenedtek a lábnyomok gazdái, ami szerintem a terepgyakorlat fénypontja volt. 

 

Ásatási helyszín, ahol a lábnyomokat találták, 

és a medvekutya animációja a lábnyomok felett.

Kép forrása: saját kép

            A túra után még elidőztünk egy kicsit a Miocén erdőben, ahol a fából faragott ősi állatok voltak kirakva. Segítségükkel ténylegesen láttuk, hogy ezek az állatok mekkorák voltak. Egész addig, amíg az szaktársam oda nem állt a medvekutya mellé, azt hittem hogy sokkal alacsonyabbak voltak ezek az állatok. 

Szaktársam és a medvekutya

Kép forrása: saját kép

A Miocén erdő után meg hazafelé vette az irányt a varázslatos iskolabusz a Z-szakos hallgatókkal a fedélzetén. 

            Ez a terepgyakorlat nagyon nagy élmény volt és sok tudással gazdagodtam általa, amit hazaérvén estig meséltem a családomnak.

 

Terepgyakorlat - Gellért fürdő (2023.11.16.)

             Most csütörtökön a Gellért fürdő forrását látogattuk meg.

            A túránk elején a fürdő folyosóján telepedtünk le. Itt a túravezetőnk a termálforrásokról, a Dunántúli-középhegység karsztrendszeréről, a Gellért fürdő és a Gellért Szálló történetéről beszélt. 

            A történelmi rész nagyon érdekes volt, mert olyan történeteket hallhattunk, mint például, hogy a fürdő első szekciója régen nappali kórházként működött. Vagy, hogy rabok végezték az épület burkolását, és a munkálatok vezetője örök garanciát vállalt a csempézésért, ezért a telefonszámát belevéste az egyik kőbe.

            Miután az elméleti résszel végeztünk, beléptünk arra a területre, melyre egy normál látogató ritkán keveredik oda. 

            Első állomásunk az első tároló medencénél volt, amelybe be is pillanthattunk. Itt meséltek kicsit, hogy hogyan jut el a termálvíz a medencékbe.

            Utána boltíves vasbeton terembe mentünk, ahol egy használaton kívüli ősforrás tárult a szemünk elé. A nagy feketeségből jövő forrás sejtelmessége miatt egy kicsit horror filmbe illő hangulatot árasztott, és ezt még fokozta a pislákoló lámpa is, ami a világítást adta nekünk. Itt már nagyon meleg volt. A szemüvegem egy szempillantás alatt olyan párás lett, hogy le kellett vennem, mert semmit sem láttam benne. 

            A teremből kiérve egy alagútban folytattuk a túránkat az Aragónia-barlangig. A meredek fém lépcsősort megmászva nagyon szép látvány tárult elénk. Nevét az aragonit ásványról kapta, ami vastagon beborítja a falakat. Karfiol barlangnak is szokták hívni, az ásvány kinézete miatt. A barlang érdekessége, hogy az egyik nyílása az egy másik posztban is említett Sziklatemplomba torkollik. 

            Mikor a barlang vizslatásával végeztünk, a túravezetőnk mondta, hogy most időutazás következik, mert a lépcsőn lesétálva 150 millió évet utaztunk az időben. Sokak fejében felmerülhet a kérdés, hogy miért. Hát azért, mert a két kőzetréteg kialakulása között ennyi idő telt el.

            Miután kipihentük az időutazás fáradalmait, és megvártuk, hogy mindenki sikeresen megérkezzen, folytattuk tovább utunkat az alagútban.

            Megnéztük, hogy a forrásvizet műanyag csövekben szállítják át az egyik tároló medencéből a másikba, mert a többi anyagot kienné. 

            Megtudtuk, hogy a Szent Gellért tér sarkán lévő hirdetőoszlopon valójában egy álca, ugyanis a forrás miatt felgyülemlett gőz ezen keresztül tud távozni.

            A fürdőből kiérve pedig megnéztük a Gellért téren, hogy meddig sétáltunk el alatta, ami nagyon megdöbbentő volt, mert sokkal többnek tűnt.

            Összességében ez egy nagyon érdekes terepgyakorlat volt. Tetszett, hogy ezen a programon most nem csak a természettudomány kapott teret, hanem a történelem és a képzőművészet is.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 3. nap

 3. nap – Füzéri Vár

Az utolsó nap délelőttjét a Füzéri Várban töltöttük. A vár bejáratánál lévő kutyakeneleken való mosolygás után (mert „Ugat-lak”-nak hívták őket) megkezdtük a vár megszállását.

Idegenvezetéssel körbejártuk a vár nagy részét, majd mindenki folytatta a már a bejáratnál elkezdett pecsét vadászatot. Ugyanis ebben a várban pecsételő állomások vannak elhelyezve, és ha összegyűjtöd az összes nyomdát, jutalmul kapsz egy ajándékot.

A várnak az a különlegessége, hogy mindent ki lehet próbálni. Le lehet ülni az asztalok köré a székekre. Meg lehet szólaltatni a hangszereket. Ki lehet próbálni a kovács szerszámokat. És még sok izgalmas dolgot lehet ott csinálni.

Miután kivonultunk a várból, szomorú búcsút vettünk egymástól, és elindult a Varázslatos Iskolabusz vissza Budapestre.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 2. nap

 2. nap – Mikóházai érzékenyítő túra (vadászat témakör), Magyar Nyelv Múzeuma

 

A második nap első fele a vadászat körül forgott. A gyülekező ponttól traktorral mentünk a túra kiinduló pontjára, és még egy folyón is átkeltünk vele, ami egy felejthetetlen élmény volt. 

A program során szó volt többek között a farkasokról, védett állatokról, a vadászat szabályairól, trófeákról és a vadásztársaságokról. A legérdekesebb információ szerintem az volt, hogy a hangtompító igazából csak csökkenti a fegyver hangját, de teljesen nem szünteti meg.

A programot a fácán neveldében zártuk, ahol néhányan megkísérelték

megfogni a madarakat, kisebb-nagyobb sikerrel.

            Ebéd után a Magyar Nyelv Múzeumát jártuk végig. Sok interaktív eleme volt ennek a kiállításnak. Volt régi szavak jelentése játék, amin nagyon sokat röhögtünk, mert a tippjeink totálisan mások voltak, mint az igazi jelentésük. Ki lehetett próbálni, hogy a régi töltőtollal milyen volt írni. A múzeumi túránk fénypontja a társasjáték volt, amit az engedettnél kicsit több személlyel játszottunk, így elég vicces szituációk alakultak ki belőle. 

            Az a tanárunk, aki a Varázslatos Iskolabuszt vezette, nagyon szereti a geoládákat. Kiderült, hogy a múzeumhoz közel is van egy ilyen láda, így hazafele menet útba is ejtettük. Mivel a geoláda pont a szlovák-magyar határon volt, és csak a szlovák oldalon volt parkoló, ezért ott tettük le a járművet. Így elmondhatjuk, hogy külföldön is jártunk a terepgyakorlat alatt.

            Vacsora után mi hallgatók beszélgetéssel, kártyázással és táncolással töltöttük az estét, ami nagyon jóra sikeredett.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 1. nap

             A következő terepgyakorlat beszámoló egy kicsit rendhagyó lesz, mert ez kirándulás 3 napos volt, és emiatt minden napról írni fogok egy-egy bejegyzést. 

            Ezen a terepgyakorlaton nem csak a Budapesten tanuló hallgatók vettek részt, hanem az egész országból érkeztek Z-szakosok, melynek eredménye 10-szer annyi nevetés és jó kedv lett.

 

1.     nap – Perlit bánya, Fekete-hegyi tanösvény

 

Az első napot a Perlit 92 telephelyen kezdtük. Itt végig jártuk az egész perlit bányát. 

A program egyik szakaszában kalapáccsal perlitet törtünk, és a friss törési felületen meg is vizsgáltuk, ami nagyon élvezetes volt. 

A legfurcsább információ, amit itt tanultam az az volt, hogy a perlitpor konkrétan úgy néz ki, mint a liszt. Amikor megláttam, azonnal az jutott eszembe, hogy sütni kellene valamit.

A túránk végén levegőzuhannyal „mostuk” le magunkról a ránk ragadt perlitport. Ez igazából egy cső, aminek a végén egy fúvóka van. Ebből a fúvókából kiáramló sűrített levegő fújja le a ruhára tapadt szennyeződést.

A bánya utáni ebédet a Fekete-hegyi tanösvény végig járása követte.

Itt rengeteg információval lettünk gazdagabbak. Tanultunk a turista jelekről, a mohákról, különböző fafajtákról és még sok izgalmas dolgokról. 

A program sztárjai a gombák voltak. Ugyanis rengetegen voltak, és szebbnél szebbek voltak, és ezért mindenkinek legalább egy kalapos kép ott lapul a fotói között. 

Amikor felértünk a kilátóba, néhányan újra csináltunk egy régebbi képet, amit még a kedvcsináló tábor során lőttünk.  

Vacsora után pedig mi hallgatók nagy Solo és Double kártya partit csaptunk.

Terepgyakorlat - Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep (2023.10. 12.)

              Ezen a terepgyakorlaton a Dél-pesti Szennyvíztisztítóba látogattunk el. 

            Egy kis prezentációt követve el is indultunk tanulmányozni a szennyvíztisztítás különböző fázisait.        

            Számomra a legérdekesebb a trópusi növényekkel teli üvegház volt. Igen, jól olvastátok, az üvegház. Nem is az a tény a legérdekesebb, hogy egy ilyen helyen van egy ilyen ház, hanem az, hogy a benne növekedő banán zöld színű, ici-pici, és ha széttöröd, uborka illata van. 

            A szórakozás sem maradhatott ki a programból. A szemétlerakó részen van egy nagy mérleg, amire a kamionok rá szoktak állni, hogy eldöntsék tovább mehet-e a szállítmány a lerakodó helyre vagy nem. Mi úgy döntöttünk, hogy megmérjük a Z-szakos hallgatók összsúlyát, és rájöttünk, hogy a csapat túl nehéz, ugyanis a mérleg száma zöldről hirtelen pirosra változott. 

 

            Összességében, ha kivesszük az egyenletből a nem éppen virágillatot, akkor nagyon jó és érdekes volt ez a terepgyakorlat is, mint mindig.

Terepgyakorlat - Tata (2023.10.06.)

             Október 6.-án a Varázslatos Iskolabusz Tatán állt meg. 

Először a Fényes Tanösvényt jártuk végig vezetéssel. Nagyon meglepődtünk, amikor a túravezető egy nagy távcsővel a vállán köszöntött minket, ami a túra közepén jól is jött.

Az első megállónál egy csodaszép kék tó, a Papok forrása tárult a szemünk elé, ahol kecskebékák kuruttyoltak. Annyira szürreálisan kék színe volt a víznek, hogy megkérdeztük a vezetőtől, hogy mennyi festéket öntöttek bele. Hála az égnek nem a színezéktől ilyen, hanem a tisztasága miatt.

            

            Mivel reggel mentünk, a hídról lenézve 3 tőpontyot figyelhettünk meg, ugyanis a reggelijüket várták, mert a látogatók etetni szokták őket onnan.

            Számomra a tanösvény fénypontja az volt, amikor távcsövön keresztül néztünk egy jégmadarat. Ez az egyik kedvenc madárfajom. A túravezetőnk először csak a hangjára lett figyelmes, aztán a kecses kék madár átsuhant előttünk, és landolt egy távcsővel jól belátható helyen. 

            A túra során nagyon sok állattal találkoztunk. Láttunk a fent említetteken kívül még kagylókat, kecskerákokat, fakopáncsot, zöld küllőt és vöcsköt. 

Amiket nem láttunk, de megtudtuk, hogy ezen a tanösvényen élnek, azok a nutriák, a hódok, a molnárkák, a vakondok, a vidrapókok, a csuszkák, a kárászok, a teknősök és még a lápi pócok is, akik nagyon ritka halfajok.

 

           Szeretném megköszönni a túravezetőnknek ezt a felejthetetlen élményt, aki nélkül nem lett volna ennyire élvezetes ez a program. 

   

         

A tanösvény után meglátogattuk még a Tatai Geológus Kertet, ami megint csak egy nagyon jó program volt. 

   

         A sétánk során Júra és Triász kori kőzetekkel, megalodonokkal, vöröskő bányával és sok más geológiai fogalommal ismerkedtünk meg. 

 

           Összességében ez egy nagyon jó terepgyakorlat volt.