Sziasztok, a nevem Áfi!
Én vagyok a Z-szak falka négylábú tagja. Minden olyan terepgyakorlatra el fogom kísérni gazdámat, és a két lábú hallgatóit, ahová csak tudom.
A mostani kalandunk helyszíne Pilisborosjenő volt, de szerintem kezdjük ezt a bejegyzést a nap elején.
Gazdámmal az egyetem előtti parkolóban vártuk, hogy megérkezzenek a többiek. Amikor megláttam őket, ugrálással és farok csóválgatással köszöntöttem őket. Mikor mindenki megérkezett, és részesült az üdvözlésemben kocsiba pattantunk, és elindultunk a túrára.
Már a túránk elején meg kellett védenem az én kis falkámat a veszedelmes paciktól. Úgyhogy, amíg embertársaim hallgatták a gazdimat, addig én hangos ugatásokkal megpróbáltam elkergetni a lovakat. Amikor az egyik dobbantott, úgy döntöttem, hogy visszavonulót fújok. Gondoltam, hogy amíg nem megy át a kerítésen, addig biztonságban vannak a kétlábúak.
A régi dolomit bányában az előadás hallgatása közben rágcsálhatnékom támadt, ezért elindultam botot keríteni. Sajnos nem jártam sikerrel. Szomorúan elkezdtem visszasétálni a többiekhez, amikor találtam egy bokrot, aki nem volt túl jó bőrben. Ekkor gyúlt fel a villanykörte az agyamban. Odamentem a kiszáradt bokorhoz, és az egyik ágat letépve csináltam magamnak rágcsálni valót. Nagyon büszke voltam magamra.
Az Egri vár másolatához vezető úton az egyik kétlábú talált egy szöcskét. Nagyon megtetszett, ezért elkezdtem játszani vele. Bevettem a számba, tartogattam ott egy kicsit, majd elengedtem, hogy végül megismételjük ezt többször is egymás után. A falka többi tagja meg rám szólt, hogy hagyjam abba. Mivel szófogadó kutyának gondolom magamat, ezért a végén elengedtem a szöcskét.
Az Egri vár másolatánál úgy éreztem magam, mintha a Kánaánban lennék. Egy csapatnyi emberbe botlottunk a társaimmal. Szinte mindenkihez odamentem kunyizni, és csurrant-csöppent is nekem egy pár jó falat. Miután észrevette a gazdim, hogy rosszalkodom, sűrű elnézéseket közepette leszidott, és visszatessékelt a falkához.
A vár melletti barlangba nem tartottam a többiekkel. Próbáltak a falkatársaim segíteni a lejutásban, de a kő szélén toporzékolva inkább a felfele utat választottam. Még mielőtt félreértitek, nem azért maradtam kint, mert féltem. Én nem félek semmitől. Azért maradtam az erdőben, hogy ne maradjon a gazdim egyedül, míg várja a többieket.
Túránk végeztével az egyik falkatársam ölében pihentem ki a túra fáradalmait a varázslatos iskolabuszban.
