Ez a blogbejegyzésem egy kicsit el fog térni a többitől. Ugyanis most nem csak azt fogom megosztani, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb a terepgyakorlatok által, de most egy kevés ott tanult természettel kapcsolatos tényt is fogok bele csempészni.
Ezen a terepgyakorlaton az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területre látogattunk el.
Ezt a térséget jártuk be a terepgyakorlat során
Kép forrása: Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület
A napot a lombkorona sétányon kezdtük. Miután felvettük a hevedereket, már mentünk is meghódítani a fákat. A sétány állomásain különböző érdekességeket lehetett megtudni a madarakról.
Volt szó az örvös légykapó-ról, aki a bükkösökben és tölgyesekben él, és repülő rovarokkal táplálkozik. Azt is megtudtuk róla, hogy élénkkék tojásokat rak, amik a gondosan elkészített, fűből és növényi szálakból összerakott fészekben várják, hogy kibújjanak belőle a kismadarak.
De nem csak az Örvös légykapó rak kék tojásokat! A seregély is ilyen színűeket rak, csak nem annyira élénk kivitelben. A seregély egyébként a ligetes erdőket szereti, ahol odvas fákban költ. Fészkét száraz fűből, növényi szálakból, falevelekből, szőrből és tollból építi.
Miután kiszabadult mindenki a hevederből, a Geológiai tanösvény felé vettük az irányt. Ezt a túrát túravezető segítségével tettük meg, aki sok érdekességről mesélt. Ezekből az érdekességekből szemezgettem párat:
Paratethys óceán
A talaj, amelyen a tanösvény elején álltunk, 23 millió évvel ezelőtt víz alatt volt. A Paratethys nevű óceán uralta ezt a területet. A talpunk alatt zöldes színű hommokkő terült el. A színéért a glaukonit ásvány a ludas. Ezeken a területeken találtak arra utaló nyomokat (fogakat és csontokat), hogy a térségben cápák, ráják, delfinek, tengeri tehenek, és krokodilok úszkáltak 23 millió évvel ezelőtt.
Konzerválódott lábnyomok
Túránk felénél jártunk, amikor a következő állomáshoz értünk. Itt 17, 5 millió évvel ezelőtti élet nyomaira bukkantunk. Ebben az időben a Paratethys már nem volt jelen a térségben, átvette a helyét egy sebes folyású patak. A patak mentén ezernyi lábnyom árulkodik arról, hogy annak idején ősorrszarvúk, őzek, szarvasfélék, teknős- és varánusz-féle ősállatok jártak a patakhoz inni. A vízben krokodilok, a szárazföldön pedig a viszonylag nagy ragadozónak számító medvekutya leselkedtek ezekre az élőlényekre. A nyomokból ítélve a madarakból sem volt hiány a partnál. A lábnyomokat meg lehetett tekinteni egy házban, ami arra szolgál, hogy megvédje ezeket a páratlan ősi kincseket. A második ilyen házban egy animáció segítségével megelevenedtek a lábnyomok gazdái, ami szerintem a terepgyakorlat fénypontja volt.
Ásatási helyszín, ahol a lábnyomokat találták,
és a medvekutya animációja a lábnyomok felett.
Kép forrása: saját kép
A túra után még elidőztünk egy kicsit a Miocén erdőben, ahol a fából faragott ősi állatok voltak kirakva. Segítségükkel ténylegesen láttuk, hogy ezek az állatok mekkorák voltak. Egész addig, amíg az szaktársam oda nem állt a medvekutya mellé, azt hittem hogy sokkal alacsonyabbak voltak ezek az állatok.
Szaktársam és a medvekutya
Kép forrása: saját kép
A Miocén erdő után meg hazafelé vette az irányt a varázslatos iskolabusz a Z-szakos hallgatókkal a fedélzetén.
Ez a terepgyakorlat nagyon nagy élmény volt és sok tudással gazdagodtam általa, amit hazaérvén estig meséltem a családomnak.
No comments:
Post a Comment