A mostani terepgyakorlaton a Bátaapáti NRHT-nál voltunk, ami a Nemzeti Radioaktívhulladéktároló rövidítése. Ebben a blogbejegyzésben ennek a helynek a működésébe pillantunk be.
Miután megérkeztünk, egy előadóteremben meghallgattunk 2 előadást. Az előadásokban szó volt arról, hogy ez a tárolóhelyiség a RHK kft. legfiatalabb létesítménye. A létesítményben kizárólag a Paksi Atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékát tárolják itt. Ezek a kis és közepes aktivitású radioaktív anyagok többsége olyan védőferszerelések vagy szerszámok, melyek az üzemi területen szennyeződtek be.
Többünkben felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan biztosítják azt, hogy ne kerüljön sugárzó anyag ki a világba.
Eleinte 2000 literes hordókban szállították speciális teherautókon az M6 autópályán a hulladékot a Paksi Atomerőműből a Bátaapáti létesítménybe. Ezeket a hordókat kilencesével vasbeton konténerbe rakják. A hordók közti teret betonpéppel töltötték fel. Ezt a konténert 7 nap pihentetés után az 1. számú kamrába vitték.
Most már Pakson készítik össze a fémkonténereket és Bátaapátiban már a kész csomagokat veszik át. Az is nagy változtatás, hogy most már 4 hordót raknak egy fémkonténerbe, ráadásul a betonpép, amely az üres tereket tölti ki, össze van keverve radioaktív folyadékkal. Mivel a radioaktív hulladékot csak szilárd formában lehet tárolni, ezért ez egy nagyszerű módja annak, hogy eltárolják, és még több hulladék van a konténerben, mint a régi eljárásnál. Ezeket a konténereket egy vasbeton medencébe rakják, melyet 19 méterenként vasbeton fedlappal lezárnak. A jobb helykihasználás érdekében még hordókat raknak a tetjére. Sokkal hatékonyabb ez a módszer, ugyanis ezzel az eljárással a kamra 50%-át hulladék fedi, míg a régi eljárással mindössze ez az arány csak 20%.
Miután meghallgattuk ezeket az előadásokat, fegyveres kísérettel átmentünk egy öltözőbe. Ott felvettük a gumicsizmát, a fényvisszaverő mellényt és a sisakot. Majd kezünkbe vettük a zseblámpát és a biztonság kedvéért a légzőfelszerelést is.
Amint mindenki elkészült a felöltözéssel, szépen, libasorban leindultunk az egyik járatban lévő terembe. Itt megnéztük, hogy hogyan néz ki egy olyan hordó és milyen fajta hulladék szokott ezekben lenni (persze ezek nem voltak radioaktívak). Ezen kívül megnéztük még, hogy hogyan néz ki egy robbantólyuk.
Visszaérvén a felszínre lepakoltuk a cuccokat, elköszöntünk a létesítménytől és Pécsnek vettük az irányt.
Pécsen ebédelés után járkáltunk egy kicsit a városban és megnéztük a Csontváry kiállítást. Nagyon szép festményeket láttunk.
Ez egy nagyon érdekes és izgalmas terepgyakorlat volt. Főleg azért, mert egy olyan témáról volt szó, amitől nagyon sok ember tart.
