Most csütörtökön a Gellért fürdő forrását látogattuk meg.
A túránk elején a fürdő folyosóján telepedtünk le. Itt a túravezetőnk a termálforrásokról, a Dunántúli-középhegység karsztrendszeréről, a Gellért fürdő és a Gellért Szálló történetéről beszélt.
A történelmi rész nagyon érdekes volt, mert olyan történeteket hallhattunk, mint például, hogy a fürdő első szekciója régen nappali kórházként működött. Vagy, hogy rabok végezték az épület burkolását, és a munkálatok vezetője örök garanciát vállalt a csempézésért, ezért a telefonszámát belevéste az egyik kőbe.
Miután az elméleti résszel végeztünk, beléptünk arra a területre, melyre egy normál látogató ritkán keveredik oda.
Első állomásunk az első tároló medencénél volt, amelybe be is pillanthattunk. Itt meséltek kicsit, hogy hogyan jut el a termálvíz a medencékbe.
Utána boltíves vasbeton terembe mentünk, ahol egy használaton kívüli ősforrás tárult a szemünk elé. A nagy feketeségből jövő forrás sejtelmessége miatt egy kicsit horror filmbe illő hangulatot árasztott, és ezt még fokozta a pislákoló lámpa is, ami a világítást adta nekünk. Itt már nagyon meleg volt. A szemüvegem egy szempillantás alatt olyan párás lett, hogy le kellett vennem, mert semmit sem láttam benne.
A teremből kiérve egy alagútban folytattuk a túránkat az Aragónia-barlangig. A meredek fém lépcsősort megmászva nagyon szép látvány tárult elénk. Nevét az aragonit ásványról kapta, ami vastagon beborítja a falakat. Karfiol barlangnak is szokták hívni, az ásvány kinézete miatt. A barlang érdekessége, hogy az egyik nyílása az egy másik posztban is említett Sziklatemplomba torkollik.
Mikor a barlang vizslatásával végeztünk, a túravezetőnk mondta, hogy most időutazás következik, mert a lépcsőn lesétálva 150 millió évet utaztunk az időben. Sokak fejében felmerülhet a kérdés, hogy miért. Hát azért, mert a két kőzetréteg kialakulása között ennyi idő telt el.
Miután kipihentük az időutazás fáradalmait, és megvártuk, hogy mindenki sikeresen megérkezzen, folytattuk tovább utunkat az alagútban.
Megnéztük, hogy a forrásvizet műanyag csövekben szállítják át az egyik tároló medencéből a másikba, mert a többi anyagot kienné.
Megtudtuk, hogy a Szent Gellért tér sarkán lévő hirdetőoszlopon valójában egy álca, ugyanis a forrás miatt felgyülemlett gőz ezen keresztül tud távozni.
A fürdőből kiérve pedig megnéztük a Gellért téren, hogy meddig sétáltunk el alatta, ami nagyon megdöbbentő volt, mert sokkal többnek tűnt.
Összességében ez egy nagyon érdekes terepgyakorlat volt. Tetszett, hogy ezen a programon most nem csak a természettudomány kapott teret, hanem a történelem és a képzőművészet is.
No comments:
Post a Comment