Terepgyakorlat - Normafa (2024.05.03.)

 A mostani terepgyakorlat helyszíne a Normafa volt.

Egy kicsit kitűnt a többi terepgyakorlat közül, ugyanis most különböző telefonos applikációk segítségével csináltunk különböző feladatokat, miközben túráztunk. Az applikációk, amiket használtunk a következők voltak: Természetjáró, PictureThis (növényhatározó), Rock Identifier (kőzet felismerő), Picture Bird (madárhang felismerő), Geocaching. Ebben a blogbejegyzésben az appokkal kapcsolatos tapasztalataimat írom le. 

 

Természetjátó

Igazából ezt az applikációt csak arra használta a csapatom, hogy rögzítse, hogy merre jártunk, hány km-t tettünk meg és mennyi szintkülönbséget küzdöttünk le. Nekem nagyon tetszett, mivel így pontos képet kaptunk a túránkról. 

 

PictureThis (növényhatározó)

            Ezt az appot nagyon ajánlom mindenkinek! A növényt, amit be akarunk azonosítani, csak le kell fotózni, és fél pillanattal később már meg is mondja, hogy mi a növény neve. Azt szerintem fontos kiemelni, hogy a program angol nyelvű, de ha megvan a virág angol neve, akkor az internetes keresőbe való beírása után már azonnal meg is lesz a magyar név is.

            

            Ennek az appnak a segítségével tudtuk meg, hogy hogy néz ki a Magas kőris, ami a Kőris nemzetségébe tartozó, Olajfafélék családjába sorolandó fa. Vagy, hogy a Piros Gólyaorr egy lila színű, Gólyaorr nemzetségbe tartozó, Gólyaorrfélék családjába tartozó, virágzó, lágyszárú növény.

 

Piros Gólyaorr

(Képet készítette: Scholtz Julianna)

Rock Identifier (kőzet határozó)

            Hááááát...ez az app nem igazán vált be nekünk. Ugyanúgy működik, mint a PictureThis, csak kőzet kivitelben, de viszont olyan kőzetet adott ki nekünk, ami 100%, hogy nem található meg a Normafán.

 

Picture Bird (madárhang felismerő)

            Ez az applikáció nagyon tetszett. Igaz, nem volt 100%-ban tökéletes, de ahogy túráztunk az erdőben, hirtelen arcai lettek a madárcsicsergéseknek. Ez az app úgy működik, hogy egy hangfelvételt készít, és azt analizálva adja ki, hogy milyen madár adta ki a felvételen hallható hangokat. Azért mondom, hogy nem tökéletes, mert voltak olyan felismerések, ami biztos, hogy rossz volt, mert egy Amerikában őshonos faj elég kicsi eséllyel csiripel a normafai erdőben. Az alkalmazás használata közben tudtuk meg, hogy milyen a Csuszka hangja, a Kék cinegéé, a Fülemüléé és a Citromos sármányé. Azt is megtanultuk, hogy ezek a madarak mind védettek Magyarországon.

 

Csuszka

(Kép forrása: Internet)

Geocaching

            A geocaching egy modern kincskereső játék. Különböző eldugott helyeken el vannak rejtve különböző méretű ládák vagy jelszavak, amiket az appban lévő leírás és térképi koordináta segítségével lehet megtalálni. Nagyon jó játék, nagyon ajánlom mindenkinek!

 

            Ez a terepgyakorlat is nagyon élmény dús volt. Azt szerettem benne a legjobban, hogy most pedagógiai szempontok is nagyon előtérbe kerültek, ugyanis a gyerekek manapság már a telefonhoz vannak ragadva, és ezekkel az applikációkkal talán jobban fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket a természet iránt. 

Terepgyakorlat - Bátaapáti (2024.04.18)

 A mostani terepgyakorlaton a Bátaapáti NRHT-nál voltunk, ami a Nemzeti Radioaktívhulladéktároló rövidítése. Ebben a blogbejegyzésben ennek a helynek a működésébe pillantunk be.

Miután megérkeztünk, egy előadóteremben meghallgattunk 2 előadást. Az előadásokban szó volt arról, hogy ez a tárolóhelyiség a RHK kft. legfiatalabb létesítménye. A létesítményben kizárólag a Paksi Atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékát tárolják itt. Ezek a kis és közepes aktivitású radioaktív anyagok többsége olyan védőferszerelések vagy szerszámok, melyek az üzemi területen szennyeződtek be. 

Többünkben felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan biztosítják azt, hogy ne kerüljön sugárzó anyag ki a világba. 

Eleinte 2000 literes hordókban szállították speciális teherautókon az M6 autópályán a hulladékot a Paksi Atomerőműből a Bátaapáti létesítménybe. Ezeket a hordókat kilencesével vasbeton konténerbe rakják. A hordók közti teret betonpéppel töltötték fel. Ezt a konténert 7 nap pihentetés után az 1. számú kamrába vitték.

Most már Pakson készítik össze a fémkonténereket és Bátaapátiban már a kész csomagokat veszik át. Az is nagy változtatás, hogy most már 4 hordót raknak egy fémkonténerbe, ráadásul a betonpép, amely az üres tereket tölti ki, össze van keverve radioaktív folyadékkal. Mivel a radioaktív hulladékot csak szilárd formában lehet tárolni, ezért ez egy nagyszerű módja annak, hogy eltárolják, és még több hulladék van a konténerben, mint a régi eljárásnál. Ezeket a konténereket egy vasbeton medencébe rakják, melyet 19 méterenként vasbeton fedlappal lezárnak. A jobb helykihasználás érdekében még hordókat raknak a tetjére. Sokkal hatékonyabb ez a módszer, ugyanis ezzel az eljárással a kamra 50%-át hulladék fedi, míg a régi eljárással mindössze ez az arány csak 20%.

Miután meghallgattuk ezeket az előadásokat, fegyveres kísérettel átmentünk egy öltözőbe. Ott felvettük a gumicsizmát, a fényvisszaverő mellényt és a sisakot. Majd kezünkbe vettük a zseblámpát és a biztonság kedvéért a légzőfelszerelést is. 

Amint mindenki elkészült a felöltözéssel, szépen, libasorban leindultunk az egyik járatban lévő terembe. Itt megnéztük, hogy hogyan néz ki egy olyan hordó és milyen fajta hulladék szokott ezekben lenni (persze ezek nem voltak radioaktívak). Ezen kívül megnéztük még, hogy hogyan néz ki egy robbantólyuk. 

Visszaérvén a felszínre lepakoltuk a cuccokat, elköszöntünk a létesítménytől és Pécsnek vettük az irányt. 

Pécsen ebédelés után járkáltunk egy kicsit a városban és megnéztük a Csontváry kiállítást. Nagyon szép festményeket láttunk. 

Pécsi Bazilika 

Forrás: Scholtz Julianna (szaktársam)

Csontváry Kosztka Tivadar: Castellammare di Stabia, 1902

Forrás: Saját kép

Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztárban, 1903

Forrás: Saját kép

Ez egy nagyon érdekes és izgalmas terepgyakorlat volt. Főleg azért, mert egy olyan témáról volt szó, amitől nagyon sok ember tart.

 

Terepgyakorlat - Ipolytarnóc (2024.04.04.)

Ez a blogbejegyzésem egy kicsit el fog térni a többitől. Ugyanis most nem csak azt fogom megosztani, hogy milyen élményekkel lettem gazdagabb a terepgyakorlatok által, de most egy kevés ott tanult természettel kapcsolatos tényt is fogok bele csempészni. 

Ezen a terepgyakorlaton az Ipolytarnóci  Ősmaradványok Természetvédelmi Területre látogattunk el. 

Ezt a térséget jártuk be a terepgyakorlat során

Kép forrása: Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület

A napot a lombkorona sétányon kezdtük. Miután felvettük a hevedereket, már mentünk is meghódítani a fákat. A sétány állomásain különböző érdekességeket lehetett megtudni a madarakról. 

Volt szó az örvös légykapó-ról, aki a bükkösökben és tölgyesekben él, és repülő rovarokkal táplálkozik. Azt is megtudtuk róla, hogy élénkkék tojásokat rak, amik a gondosan elkészített, fűből és növényi szálakból összerakott fészekben várják, hogy kibújjanak belőle a kismadarak. 

De nem csak az Örvös légykapó rak kék tojásokat! A seregély is ilyen színűeket rak, csak nem annyira élénk kivitelben. A seregély egyébként a ligetes erdőket szereti, ahol odvas fákban költ. Fészkét száraz fűből, növényi szálakból, falevelekből, szőrből és tollból építi. 

Lombkoronasétány

Kép forrása: saját kép

Miután kiszabadult mindenki a hevederből, a Geológiai tanösvény felé vettük az irányt. Ezt a túrát túravezető segítségével tettük meg, aki sok érdekességről mesélt. Ezekből az érdekességekből szemezgettem párat:

 

Paratethys óceán

 

     A talaj, amelyen a tanösvény elején álltunk, 23 millió évvel ezelőtt víz alatt volt. A Paratethys nevű óceán uralta ezt a területet. A talpunk alatt zöldes színű hommokkő terült el. A színéért a glaukonit ásvány a ludas. Ezeken a területeken találtak arra utaló nyomokat (fogakat és csontokat), hogy a térségben cápák, ráják, delfinek, tengeri tehenek, és krokodilok úszkáltak 23 millió évvel ezelőtt.

 

            Konzerválódott lábnyomok

 

    Túránk felénél jártunk, amikor a következő állomáshoz értünk. Itt 17, 5 millió évvel ezelőtti élet nyomaira bukkantunk. Ebben az időben a Paratethys már nem volt jelen a térségben, átvette a helyét egy sebes folyású patak. A patak mentén ezernyi lábnyom árulkodik arról, hogy annak idején ősorrszarvúk, őzek, szarvasfélék, teknős- és varánusz-féle ősállatok jártak a patakhoz inni. A vízben krokodilok, a szárazföldön pedig a viszonylag nagy ragadozónak számító medvekutya leselkedtek ezekre az élőlényekre. A nyomokból ítélve a madarakból sem volt hiány a partnál. A lábnyomokat meg lehetett tekinteni egy házban, ami arra szolgál, hogy megvédje ezeket a páratlan ősi kincseket. A második ilyen házban egy animáció segítségével megelevenedtek a lábnyomok gazdái, ami szerintem a terepgyakorlat fénypontja volt. 

 

Ásatási helyszín, ahol a lábnyomokat találták, 

és a medvekutya animációja a lábnyomok felett.

Kép forrása: saját kép

            A túra után még elidőztünk egy kicsit a Miocén erdőben, ahol a fából faragott ősi állatok voltak kirakva. Segítségükkel ténylegesen láttuk, hogy ezek az állatok mekkorák voltak. Egész addig, amíg az szaktársam oda nem állt a medvekutya mellé, azt hittem hogy sokkal alacsonyabbak voltak ezek az állatok. 

Szaktársam és a medvekutya

Kép forrása: saját kép

A Miocén erdő után meg hazafelé vette az irányt a varázslatos iskolabusz a Z-szakos hallgatókkal a fedélzetén. 

            Ez a terepgyakorlat nagyon nagy élmény volt és sok tudással gazdagodtam általa, amit hazaérvén estig meséltem a családomnak.

 

Terepgyakorlat - Gellért fürdő (2023.11.16.)

             Most csütörtökön a Gellért fürdő forrását látogattuk meg.

            A túránk elején a fürdő folyosóján telepedtünk le. Itt a túravezetőnk a termálforrásokról, a Dunántúli-középhegység karsztrendszeréről, a Gellért fürdő és a Gellért Szálló történetéről beszélt. 

            A történelmi rész nagyon érdekes volt, mert olyan történeteket hallhattunk, mint például, hogy a fürdő első szekciója régen nappali kórházként működött. Vagy, hogy rabok végezték az épület burkolását, és a munkálatok vezetője örök garanciát vállalt a csempézésért, ezért a telefonszámát belevéste az egyik kőbe.

            Miután az elméleti résszel végeztünk, beléptünk arra a területre, melyre egy normál látogató ritkán keveredik oda. 

            Első állomásunk az első tároló medencénél volt, amelybe be is pillanthattunk. Itt meséltek kicsit, hogy hogyan jut el a termálvíz a medencékbe.

            Utána boltíves vasbeton terembe mentünk, ahol egy használaton kívüli ősforrás tárult a szemünk elé. A nagy feketeségből jövő forrás sejtelmessége miatt egy kicsit horror filmbe illő hangulatot árasztott, és ezt még fokozta a pislákoló lámpa is, ami a világítást adta nekünk. Itt már nagyon meleg volt. A szemüvegem egy szempillantás alatt olyan párás lett, hogy le kellett vennem, mert semmit sem láttam benne. 

            A teremből kiérve egy alagútban folytattuk a túránkat az Aragónia-barlangig. A meredek fém lépcsősort megmászva nagyon szép látvány tárult elénk. Nevét az aragonit ásványról kapta, ami vastagon beborítja a falakat. Karfiol barlangnak is szokták hívni, az ásvány kinézete miatt. A barlang érdekessége, hogy az egyik nyílása az egy másik posztban is említett Sziklatemplomba torkollik. 

            Mikor a barlang vizslatásával végeztünk, a túravezetőnk mondta, hogy most időutazás következik, mert a lépcsőn lesétálva 150 millió évet utaztunk az időben. Sokak fejében felmerülhet a kérdés, hogy miért. Hát azért, mert a két kőzetréteg kialakulása között ennyi idő telt el.

            Miután kipihentük az időutazás fáradalmait, és megvártuk, hogy mindenki sikeresen megérkezzen, folytattuk tovább utunkat az alagútban.

            Megnéztük, hogy a forrásvizet műanyag csövekben szállítják át az egyik tároló medencéből a másikba, mert a többi anyagot kienné. 

            Megtudtuk, hogy a Szent Gellért tér sarkán lévő hirdetőoszlopon valójában egy álca, ugyanis a forrás miatt felgyülemlett gőz ezen keresztül tud távozni.

            A fürdőből kiérve pedig megnéztük a Gellért téren, hogy meddig sétáltunk el alatta, ami nagyon megdöbbentő volt, mert sokkal többnek tűnt.

            Összességében ez egy nagyon érdekes terepgyakorlat volt. Tetszett, hogy ezen a programon most nem csak a természettudomány kapott teret, hanem a történelem és a képzőművészet is.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 3. nap

 3. nap – Füzéri Vár

Az utolsó nap délelőttjét a Füzéri Várban töltöttük. A vár bejáratánál lévő kutyakeneleken való mosolygás után (mert „Ugat-lak”-nak hívták őket) megkezdtük a vár megszállását.

Idegenvezetéssel körbejártuk a vár nagy részét, majd mindenki folytatta a már a bejáratnál elkezdett pecsét vadászatot. Ugyanis ebben a várban pecsételő állomások vannak elhelyezve, és ha összegyűjtöd az összes nyomdát, jutalmul kapsz egy ajándékot.

A várnak az a különlegessége, hogy mindent ki lehet próbálni. Le lehet ülni az asztalok köré a székekre. Meg lehet szólaltatni a hangszereket. Ki lehet próbálni a kovács szerszámokat. És még sok izgalmas dolgot lehet ott csinálni.

Miután kivonultunk a várból, szomorú búcsút vettünk egymástól, és elindult a Varázslatos Iskolabusz vissza Budapestre.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 2. nap

 2. nap – Mikóházai érzékenyítő túra (vadászat témakör), Magyar Nyelv Múzeuma

 

A második nap első fele a vadászat körül forgott. A gyülekező ponttól traktorral mentünk a túra kiinduló pontjára, és még egy folyón is átkeltünk vele, ami egy felejthetetlen élmény volt. 

A program során szó volt többek között a farkasokról, védett állatokról, a vadászat szabályairól, trófeákról és a vadásztársaságokról. A legérdekesebb információ szerintem az volt, hogy a hangtompító igazából csak csökkenti a fegyver hangját, de teljesen nem szünteti meg.

A programot a fácán neveldében zártuk, ahol néhányan megkísérelték

megfogni a madarakat, kisebb-nagyobb sikerrel.

            Ebéd után a Magyar Nyelv Múzeumát jártuk végig. Sok interaktív eleme volt ennek a kiállításnak. Volt régi szavak jelentése játék, amin nagyon sokat röhögtünk, mert a tippjeink totálisan mások voltak, mint az igazi jelentésük. Ki lehetett próbálni, hogy a régi töltőtollal milyen volt írni. A múzeumi túránk fénypontja a társasjáték volt, amit az engedettnél kicsit több személlyel játszottunk, így elég vicces szituációk alakultak ki belőle. 

            Az a tanárunk, aki a Varázslatos Iskolabuszt vezette, nagyon szereti a geoládákat. Kiderült, hogy a múzeumhoz közel is van egy ilyen láda, így hazafele menet útba is ejtettük. Mivel a geoláda pont a szlovák-magyar határon volt, és csak a szlovák oldalon volt parkoló, ezért ott tettük le a járművet. Így elmondhatjuk, hogy külföldön is jártunk a terepgyakorlat alatt.

            Vacsora után mi hallgatók beszélgetéssel, kártyázással és táncolással töltöttük az estét, ami nagyon jóra sikeredett.

Terepgyakorlat (országos) - Mikóháza (2023.10.17.-20.) - 1. nap

             A következő terepgyakorlat beszámoló egy kicsit rendhagyó lesz, mert ez kirándulás 3 napos volt, és emiatt minden napról írni fogok egy-egy bejegyzést. 

            Ezen a terepgyakorlaton nem csak a Budapesten tanuló hallgatók vettek részt, hanem az egész országból érkeztek Z-szakosok, melynek eredménye 10-szer annyi nevetés és jó kedv lett.

 

1.     nap – Perlit bánya, Fekete-hegyi tanösvény

 

Az első napot a Perlit 92 telephelyen kezdtük. Itt végig jártuk az egész perlit bányát. 

A program egyik szakaszában kalapáccsal perlitet törtünk, és a friss törési felületen meg is vizsgáltuk, ami nagyon élvezetes volt. 

A legfurcsább információ, amit itt tanultam az az volt, hogy a perlitpor konkrétan úgy néz ki, mint a liszt. Amikor megláttam, azonnal az jutott eszembe, hogy sütni kellene valamit.

A túránk végén levegőzuhannyal „mostuk” le magunkról a ránk ragadt perlitport. Ez igazából egy cső, aminek a végén egy fúvóka van. Ebből a fúvókából kiáramló sűrített levegő fújja le a ruhára tapadt szennyeződést.

A bánya utáni ebédet a Fekete-hegyi tanösvény végig járása követte.

Itt rengeteg információval lettünk gazdagabbak. Tanultunk a turista jelekről, a mohákról, különböző fafajtákról és még sok izgalmas dolgokról. 

A program sztárjai a gombák voltak. Ugyanis rengetegen voltak, és szebbnél szebbek voltak, és ezért mindenkinek legalább egy kalapos kép ott lapul a fotói között. 

Amikor felértünk a kilátóba, néhányan újra csináltunk egy régebbi képet, amit még a kedvcsináló tábor során lőttünk.  

Vacsora után pedig mi hallgatók nagy Solo és Double kártya partit csaptunk.