Gellért-hegyi terepgyakorlatunk más volt, mint a többi, ugyanis itt nem csak a kőzeteké volt a főszerep, de a fotózásé is.
A napunkat a Gellért Szállónál kezdtük, ahol megbeszéltük, hogy a Forrásház édesvízi mészkőből van.
De honnan tudtuk, hogy tényleg édesvízi kőzet?
Először is 2%-os sósavval megnéztük, hogy pezseg-e vagy sem. Mivel pezsgett, tudtuk, hogy valamilyen mészkőről van szó. Arra, hogy édesvízi, akkor jöttünk rá, amikor közelebbről szemügyre vettük a falakat, és különböző vízinövények száraira lettünk figyelmesek.
A Forrásház után a Gellért-hegynek vettük az irányt. Felfele menet még azonosítottunk pár kőzetet, mint például a hárs hegyi homokkövet, sóskúti tengeri mészkövet, agyagot és bazaltot.
A terepgyakorlat következő állomása a Sziklatemplom volt, mert annyira elkezdett esni az eső, hogy muszáj volt behúzódnunk előle. Nagyon szép az a hely, nagyon ajánlom mindenkinek.
A terepgyakorlat végén a társaság kétfelé oszlott. Az egyik fele elment forrásvizeket kóstolni. A másik fele (én ezzel a csoporttal tartottam) elment először gofrizni az Ahoy!-ba.
Miután mindenki megtöltötte a hasát, elmentünk egy kiállítást megnézni a Mai Manó Házába. Nekem nagyon tetszett ez a kiállítás.
A program zárásaként elmentünk egy kisebb kiállítást is megnézni a Einspach Fine Art & Photography Galériába. Az itteni kiállítás az erdőtüzekről szólt. A leglenyűgözőbb műtárgy itt szerintem a szénrajz volt. Nem is maga a műalkotás fogott meg igazán, hanem a története. Ezt ugyanis egy erdőtűzben elégett mamutfenyővel rajzolta a művész, és nagyon sok madár segélykiáltását jeleníti meg a vásznon.
Összességében ez a terepgyakorlat is nagyon élvezetes és élménydús volt!
No comments:
Post a Comment