A szeptember 22.-ei terepgyakorlatunk célállomása Pilisborosjenő volt. Egy 5 km-es körtúra keretein belül tanultunk ehető, illetve nem ehető növényekről, kőzetekről és a táj sajátosságairól is. Ebben a posztomban a terepgyakorlaton látott állatokról szeretnék nektek bővebben beszélni.
Az első élőlény, akivel találkoztunk a gyakorlat során, az a kis Áfi volt, aki az egyik oktatónk kutyája. Mindenhová el fog minket kísérni, ahová csak eb jöhet. Róla több történetet is fogok nektek hozni.
Helyszín szempontjából legelőször lovakkal találkoztunk, akik a közeli réten lévő elkerített részen legelésztek. A legmókásabb emlékem róluk az, amikor egy csoportba verődve nézték a tájat, amikor az egyik egyed hangosan elszellentette magát. A többi példány meg úgy megijedt, hogy azonnal szétfutottak a szélrózsa minden irányába.
A régi dolomitbányához érve azt a feladatot kaptuk, hogy vizsgáljuk meg, és törjünk szét pár ott található követ. Itt történt a következő állati találkozás, ugyanis először a szaktársamat, utána meg engem is megcsípett egy lapos, fekete, szúrós bogár, melynek kiléte máig rejtély.
Az Egri vár másolatához érve az egyik oktató felhívta a figyelmünket arra, hogy zöld gyíkokat láthatunk a környéken. Nagyon megörültem, mert szeretem őket, de akármennyire is pásztáztam a földet, nem volt szerencsém látni egyet sem. Egy kicsikét sajnáltam a dolgot, de legalább, van miért visszamenjek oda.
A túránk végéhez közeledve nem hittem, hogy látni fogunk még valamilyen állatot, de tévedtem. A vár melletti barlangban ugyanis találtam egy denevért. Először azt hittem, hogy egy falfirka van a barlang homlokzatán, de közelebb lépve, lámpa segítségével láttam meg, hogy ő egy denevér.
A terepgyakorlaton ezeken az állatokon kívül találkoztunk még egy hernyóval, lepkékkel és egy szöcskével.
Összességében egy nagyon élménydús túra volt.
No comments:
Post a Comment